**Conrad**

Figyelem a lányomat, ahogy lassan darabjaira hullik, és tudom, hogy ez az én hibám.

Én tettem ezt vele.

Natalia a kanapé sarkában gubbaszt, a vállára húzott takaróval, az egyik kezét a mellkasa közepére szorítva, a szemei a semmibe révednek. A tévé be van kapcsolva, de egyetlen másodpercet sem nézett belőle.

Kimerültnek tűnik.

Ismerem ezt a tekintetet, mert tizenhét évet töltöttem azzal