**Mitchell**

– Hogy nézek ki? – kérdezem Dom és Kaelen felé fordulva, akik az ágyamon ülnek.

Kaelen előrehajol, könyökét a térdén támasztva, csendesen és figyelmesen. Dom a könyökére támaszkodva fekszik, mintha csak kényszerből lenne itt. Csak azért morcos, mert Genevieve nem ölelkezve aludt vele az éjjel.

– Ugyanúgy, mint tíz perccel ezelőtt – mondja Dom, egyértelműen unottan.

Felkapok egy párnát