*Nézőpont: Kaia*

Félrenyelem a saját levegőmet, és az öklömbe köhögök, ahogy szavainak puszta abszurditása belém hasít.

"Micsoda?" – kérdezem, hangom erőtlenül és töredezetten cseng a hatalmas teremben.

Kaelen meg sem rezzen. Intenzív, óceánkék tekintete a szemembe fúródik. "Holnap reggel találkozunk a tanáccsal. Hivatalosan is be foglak mutatni nekik, mint az eleve elrendelt társamat."

Tántorogva