222 — Rémálom

*NÉZŐPONT=SIENNA*

Egy pillanatig csak ott ültem az osztaggal, fürdőzve a jelenlétük melegében, amikor...

Semmi.

Semmi hang, semmi fény, semmi levegő, semmi. Nem tudtam megmondani, mi van fent és mi van lent, merre van balra vagy jobbra. De azt meg tudtam mondani, hogy hideg van. Dermesztő hideg.

És nem láttam, nem kaptam levegőt, nem éreztem semmit.

A másodperc töredékéig visszatért