242 — A meghívás

*Nézőpont = KAELEN*

Kissé elhúzódtam a csókból, és mélyen Kaia szemébe néztem. Remegve vette a levegőt, miközben a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkán.

– Fogalmad sincs, mit teszel velem – suttogtam.

Az arckifejezése az érzelmek keverékét tükrözte. Éreztem, ahogy kissé elhúzódik és félrenéz.

Ezen a ponton már meg voltam győződve róla, hogy valamiféle mazochista vagyok.

I