258 — PTSD

*NÉZŐPONT=KIERAN*

Kinyitottam a szemem, a látásom homályos volt.

„Felébredt.”

Lidércek lőttek ki azonnal a karomból, és körbefonták az ápoló torkát. Tágra nyílt szemmel mértem fel a környezetemet. Az üres, krém színű falakat, a fehér lepedőket az ágyon, amelyen most ültem.

A férfi öklendezett a lidérceim szorításában, de a hang alig jutott el hozzám. A szívem a torkomban dobogott, miköz