'Még mit nem!' – gondolta dühösen Sloane, de sikerült összeszednie magát, és nem kiáltotta ki hangosan.

Felemelte a kezét, az ajtó felé mutatott, és így szólt: „Későre jár, Mr. Kellan. Kérem, távozzon!”

„Nem fogok bocsánatot kérni.” Rhys kissé megemelte finom vonású állát, az arca büszke és távolságtartó volt.

Amikor megfordult, és kilépett Sloane szállásának ajtaján, csak annyit mondott: