– Tényleg? – Myra felkapta a fejét, könnyei a szempilláiról Bastian kezére hullottak.

Bastian mosolyogva bólintott. A napfény átszűrődött a füle mögötti áttetsző bőrön, halványkék árnyékot vetve a kerekesszék karfájára.

– Itt maradok, és vigyázok rád – jelentette ki hirtelen, és olyan erősen szorította meg a férfi kezét, hogy körmei a tenyerébe vájtak. – Nem megyek sehova.

Bastian mosolya a szája