Myra a férfi karjaiban zokogott, könnyei megállíthatatlanul hullottak...

A férfi szorosan ölelte, vigasztalásképpen gyengéden simogatta a hátát, miközben a saját fájdalmát nyelte el.

Amikor Myra megnyugodott, elengedte, és így szólt: – Eltéptem az esküvői ruhádat. Veszek neked egy újat.

Myra halkan válaszolt: – Nincs rá szükség...

Valerius arcára keserű mosoly ült, és miután felkelt az ágyról, fel