Bastian félretette a papírokat. Finom mosoly suhant át az arcán.

Myra az ágyon feküdt, és őt nézte. Olyan volt, mintha újra azt a fiút látná, aki egykor volt. Azt, aki az osztályterem hátsó sorában ült. Az állát a kezén nyugtatva figyelte az ablakon beszűrődő fényben, ahogy a lány elhalad mellette. Most is pontosan így festett – nyugodt, fegyelmezett, elegáns és távolságtartó volt.

Egymásra néztek