Egy másodpercre eltűnt körülöttem a szoba. A kijelentése dérként tapadt az elmém peremére, bekúszott minden repedésbe, és nem volt hajlandó elolvadni. De túlságosan is jól ismertem őt ahhoz, hogy hagyjam magam teljesen megfagyni.

Ez volt Rowena, a nő, aki szentként mosolygott, ha Apa a közelben volt, és kígyóként sziszegett, amint nem. Manipulatív volt, és zseniálisan forgatta ki az igazságot.

– M