– Szerinted tudják, mit csináltunk az imént? – suttogta Kaelen, hangja mélyen és reszelősen hatolt a fülembe. Ujja végigsimított az állkapcsomon, miközben a tekintete az enyémbe égett. – Próbáltam a lehető legjobban elfedni a szagomat, de a felizgultságod betölti a levegőt.

Az arcom felforrósodott, és mélyebbre temetkeztem a takaró alá, úgy szorítva, mintha az megvédhetne a kötekedésétől. – Nem –