KAELEN SZEMSZÖGE

A falkaház levegője nehéz volt, mint mindig. Nem feltétlenül a komorságtól, hanem a generációk súlyától, egy olyan történelemtől, amelyet most nekem kellett továbbvinnem. Apám dolgozószobájában álltam a kő kandalló mellett; az égő cédrus és a száraz pergamen illata ismerős volt, mégis valahogy tompának tűnt azokhoz az új illatokhoz képest, amelyekhez az utóbbi időben hozzászoktam.