A hazaút autóval egyetlen elmosódott suhanás volt. A fák és az utcai lámpák szürke és arany sávokká mosódtak össze, én pedig úgy éreztem, mintha a saját testemen kívül lebegnék. A szívem olyan erősen vert a bordáimnak, hogy csodálkoztam, amiért Kaelen nem hallja, de az ajkamat összeszorítva meredtem egyenesen ki a szélvédőn. Nem akartam rá nézni, és határozottan nem akartam beszélni vele.

Csak akk