SLOANE NÉZŐPONTJA

Felnevettem, ahogy felálltam, könnyedén összefogtam a köntösöm selyemzsinórjait, és hagytam, hogy a vállamra oomoljon. Úgy kellett tennem, mintha nem lennék megdöbbenve azon, hogy Kaelen berúgta az ajtót.

– Hogy érted azt, hogy mit csinálok? – gúnyolódtam, átdobva a hajamat a vállamon, miközben Kaelenre néztem, aki olyan mozdulatlanul állt, hogy az már szinte nyugtalanító volt. –