– A nyomorúságomon nevetsz?

Velem szembe néztem, és láttam, hogy Kaelen engem bámul. A szemeiben már nem volt meg az a melegség, mint egykor, amikor rám nézett. Hidegek voltak és óvatosak, mintha arra figyelmeztetne, hogy mostantól óvatosan járjak el, valahányszor a közelében vagyok.

– Nem, dehogyis. Sosem állt szándékomban megbántani téged. Még mindig azt akarom, hogy legalább próbáljunk meg bará