Arthur Kline besétált a elsötétített szobába, és enyhe megdöbbenéssel pillantott barátjára, a Főnökre, aki úgy festett, mint aki mindjárt összeesik a fáradtságtól.

A függönyöket behúzták, és Cassian hatalmas tölgyfa asztala körül égtek a lámpák, amitől az arca még nyúzottabbnak és komorabbnak tűnt.

Kline, aki szürke öltönyében megnyerő volt, mint mindig, elfintorodott, amikor meglátta a félig üres