Marcella

Lassan, fokozatosan tértem magamhoz. Megláttam szeretett Anyám, a bhutáni kolostor főnökasszonyának alakját, aki ápolta a lelkemet, amikor olyan boldogtalan és megtört voltam.

A nő mintha búcsút vett volna tőlem: hűvös ajkait a homlokomra nyomta, és egy imát suttogott, majd mintha szétfoszlott volna, hogy eggyé váljon a körülötte fújó szél fehérségével.

*

Egy Köd, gondoltam álmodozva, enn