Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Marcella
Remegve néztem fel az arcára. Úgy éreztem, mintha a világom megnyílt volna, én pedig egy hatalmas, fekete lyukba zuhannék. Cassian kezei a derekamon tartottak meg, miközben a szemébe néztem, azokba a szürke, sápadt, lézerszerű szemekbe, amelyek most végigsiklottak az arcomon, és tisztán olvastak a kifejezésemből.
– M… miért…? – hebegtem.
Magához húzott, és egy darabig csak álltunk így, a