Marcella

Ott álltam, és bámultam Cassian után, ahogy az autók kigördültek a felhajtóról aznap délután. Meleg volt, de a hideg már kezdett beállni. Tudtam, hogy közeledik a tél. A szívem valahogy ólomnehéznek tűnt. Nem akartam elengedni, és szorosan csimpaszkodtam belé némán, próbálva visszatartani a könnyeimet.

Végül az arcát a hajamba fúrta, és gyötrelmes morgással így szólt:

"Asszony, mennem kel