Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Kline

Mélyen lekuporodott az aljnövényzetben, és fegyverét a dombra szegezte, az emelkedőre, ahol a jármű majd felbukkan. Körülötte a hatalmas fák csupasz karjaikat könyörögve az ég felé nyújtották. A zord téli szél végigsüvített a száraz levelek között, melyek záporozva hullottak a földre. A szél hátborzongató üvöltése csak fokozta a sivárság érzését. Az üresség földje, hiába oly gazdag, gondolta