Pia szólalt meg elsőként. Előrehajolt, gyönyörű arcára kiült a döbbenet. – Apa, te tudtad?

Ekkor Giles tört ki, bár hangját tompította a düh.

– Akkor miért… miért hagytad Anyut szenvedni?

Cassian felsóhajtott, és elfordította a tekintetét.

– Anyátok lágyszívű asszony – felelte hűvös hangon. – Csak megsajnálta volna azt a rohadékot.

Még mindig naiv, és mindenkiben a jót látja, tehette volna hozzá,