Noa

Ott ült a félig üres szobában, maga előtt a rumosüveggel, amelyből már csak néhány csepp maradt az alján.

Végigsimított rövid fekete haján, és káromkodott egyet, ahogy a könnyek megültek a szemében. Az ital mindig gyengévé tette; előhívta azokat az emlékeket, amelyeket vasmarokkal fojtott el magában, hogy aztán felszínre törve gyötörjék.

Megszipogta magát és felállt, kissé meginogva lépett a s