Tessa szemszöge

– Ó. Milyen kedves. – A hangom színtelen volt.

Összeráncolta a homlokát. – Nem tűnsz túl izgatottnak.

Vállat vontam.

Amit nem vett észre, az az volt, hogy már túlságosan késő.

Ha akkor segített volna, amikor megjelentem a klubban azzal a javaslattal, a megmentőm lett volna.

De nem tette. Csak gúnyolódott rajtam, és megmondta, hogy nem vagyok méltó arra, hogy bajlódjon velem.

És mos