Tessa szemszöge

– Killian! – ziháltam.

– Gyere ide.

Kinyújtotta a kezét, én pedig habozás nélkül odarohantam, és hagytam, hogy a karjaiba húzzon.

Minden félelem és szorongás, ami emésztett, amíg ő távol volt, abban a pillanatban elszállt.

Szipogtam, és gyorsan pislogtam – őszintén szólva mindjárt elsírtam magam.

– Hallottam, mit mondtál az imént, Valeria – mondta Killian jéghidegen. A hangja mély