Tessa szemszöge

Az arca lassan felragyogott az örömtől. Aztán kitárta a karját, és felém indult, majd elérzékenyülve felkiáltott: "Ó, kislányom…"

De én hátraléptem egyet. Nem tudtam miért, de kitértem az ölelése elől.

"Te vagy… az anyám?" Elszorult a torkom.

A mosoly lehervadt az arcáról. Leeresztette a karját, és gúnyosan felnevetett. "Mi van? Valami nemes hölgyre számítottál? Egy nőre Chanelben,