Tessa szemszöge

Szemem tágra nyílt a döbbenettől.

Ez a saját unokatestvérem volt. Egy volt a vérünk. Ezt most tényleg komolyan gondolta?!

– Miért bámulsz így rám? – kuncogott, a tekintete egyenesen nyálcsorgató volt. – Te mindig így bánsz a férfiakkal, nem igaz? Elcsábítasz minket azokkal a nagy, ártatlan szemeiddel. Felkínálkozol, hogy tépjük le rólad a ruhát, és húzzuk szét a kibaszott lábadat…