Kora reggel Kaelen és Eliana egymás mellett álltak a tengerparton, és a mélykék tenger végtelenbe vesző messzeségét kémlelték.

Eliana szeme nyugodt volt és fegyelmezett, arckifejezése kifürkészhetetlen.

Kaelen tekintetét ezzel szemben fájdalom és önuralom töltötte meg.

Eliana habozott egy pillanatig, majd gyengéden meglökte Kaelent:

– Menjünk!

Látva, hogy Kaelen mozdulatlanul, mint aki földbe gyök