Clara megdermedt e szavak hallatán. *Volt egy kislány, akit ő nevelt és gondozott…*

Az emlék valami ismerős húrt pendített meg benne, saját magára és Arthurra emlékeztette. Az egyetlen különbség az volt, hogy ő még mindig nem értette, miért bánt vele Arthur úgy annak idején.

De ami sokkal élesebben megütötte a fülét, az Matilda mondatának első fele volt. Valami nem állt össze benne.

Nem úgy kellet