Clara mereven megfordult, és meglátta Arthurt, amint az ajtófélfának támaszkodott. Sötét szemei rászegeződtek. Frissen zuhanyzottnak tűnt, nedves fekete haja hanyagul hullott a homlokába. Szokásos metsző éle nélkül most fesztelen, otthonos nyugalmat árasztott. Frissnek hatott, leszerelőn jóképűnek.

Clara végtelen vereséget érzett. „Túl sokat képzelsz a dolgok mögé.”

Nem, ez nem volt igaz. Ő volt a