Ennek eltemetve kellett volna maradnia, Arthur minden egyes szava mégis úgy sújtott le Clarára, mintha ő volna a hibás – mintha ő volna a szívtelen.

A heves roham megingatta. Ösztönösen hátradőlt, míg már szinte az íróasztal peremén ült. Lehajtva tartotta a fejét, hosszú másodpercekig hallgatott, mielőtt végül a férfi szemébe nézett volna.

Arthur úgy meredt rá, mintha magyarázattal tartozna neki.