Clara egy pillanatig alig bírta feldolgozni a hirtelen jött felismerést, miszerint a páciense valójában Arthur nagyanyja.

Mégis így felelt: „Nem, egyáltalán nem bánom.”

Matilda megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd szigorú tekintetét az unokájára szegezte. „Meddig szándékozod még fogni Clara kezét, hm? Hadd egyen rendesen az a szegény lány!”

„Jól van, jól van” – kuncogott Arthur, és végre elengedte