Lyra

Mosebyval játszottam a pázsiton. Verőfényes, napos nap volt, hűvös szellő fújt, nekem pedig szükségem volt egy kis kikapcsolódásra a munka után. Olyan imádnivaló kutya volt, szelíd, mint egy kismadár.

– Jaj, ne, pajti, most már elfáradtam. – Leroskadtam a padra, ő pedig leült mellém, és elkezdte a kezembe bökdösni a botját. Elvettem, és teljes erőmből eldobtam, de a kutya már azelőtt futásnak