Siena szemszöge.

– Engedj ki! – Ökölbe szorított kezemmel vertem a hálószobám nehéz mahagóni ajtaját. A tompa, élettelen puffanások haszontalanul visszhangoztak a hatalmas szobában, gúnyt űzve a hiábavaló kétségbeesésemből.

Két kézzel ragadtam meg a díszes rézkilincset. Minden erőmmel csavartam, zörgetve a fém mechanizmust, amíg a tenyerem égni nem kezdett, és a csuklóm éles, szúró fájdalommal nem