Siena nézőpontja

„Látni akartál?” – kérdeztem Kaelent.

Az íróasztala mögött ült, az ujjai összefonva, arca kifürkészhetetlen volt, ahogy tanulmányozott. Az inge pont annyira volt kigombolva, hogy látni lehessen a kulcscsontja mentén húzódó tintát, sötét szeme rezzenéstelenül tapadt az enyémre.

Mindig volt valami ragadozószerű abban, ahogy rám nézett, mintha ő irányítana, mintha már azelőtt tudná,