Siena szemszöge

Kaelen még mindig nem jött vissza, én pedig az ágyamhoz voltam láncolva, hogy gondoskodjanak rólam, és ágyban kapjam a vacsorát.

Megjegyzem, egyáltalán nem olyan ételeket, amiket szeretek.

Felnyögtem, és a plafont bámultam; az unalom súlya a mellkasomra nehezedett.

Napok óta ugyanaz volt a rutin – evés, pihenés, a gyógyszereim beszedése, és úgy figyeltek rám, mint valami törékeny p