A szívem még mindig hevesen vert a mellkasomban, a rémálom visszhangjai úgy időztek bennem, mint valami hívatlan vendég. Alig volt időm kifújni magam, amikor egy lágy kopogás hallatszott az ajtón.

„Gyere be” – szóltam halkan, a hangom megcsuklott a még mindig bennem lüktető félelemtől.

Az ajtó óvatosan kinyílt, és Flavia csúszott be rajta, majd gyorsan be is zárta maga mögött. Az arca feszült volt