Becsapta mögöttünk az ajtót, én pedig összerezzentem; nem kellett volna, de megtettem.

A történtek tükrében minden jogom megvolt ahhoz, hogy rettegjek Kaelentől és a döntéseitől. A csattanás visszhangja még mindig a fülemben csengett, amikor megfordult, a szeme forrt a dühtől, a mellkasa megemelkedett, mint a gyülekező, súlyos viharfelhő.

„Dühös vagyok” – mondta mély bariton hangján. „Kurvára dühö