– Te jó ég. Nagyon régen nem ettem már tortát – mondtam nyögdécselve, miközben lehunytam a szemem, kiélvezve a vanília és a tejszín lágy édességét.

A könnyű, puha tészta szétolvadt a nyelvemen, és majdnem éreztem, ahogy a könnyek újra a szemembe szöknek, ezúttal puszta, egyszerű boldogságomban.

Nem mintha éheztem volna, csak mostanában alig vagyok éhes a körülöttem zajló sok szarság miatt.

Bianca