Siena szemszöge

Mögöttünk becsukta az ajtót, a zár véglegesen, halkan kattant, és a levegő megváltozott. Sűrű lett. Elektromos. Mintha maga a szoba is erre várt volna, az elkerülhetetlen ütközésünkre.

A falak pulzáltak a csendtől, én pedig lassan megfordultam, és elkaptam a tekintetét. Már nem dühödt volt. Nem is gyanakvó.

Éhes. Az éhség a düh idősebb, kegyetlenebb fivére.

Kaelen kimért léptekkel