Rafe…

A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megfordultam, és megláttam, hogy ott áll mögöttem, zsebre dugott kézzel, sötét nadrágjában.

Nyeltem egyet.

Borzalmas szerencsém volt a meneküléssel kapcsolatban. Egyik ketrecből a másikba.

Rafe kissé megdöntötte a fejét, a vigyora lustán kavargott, mint a füst. „Mész valahová, szívem?”

Ösztönösen hátraléptem, a pulzusom dörömbölt a fülemben. „Csak levegőr