Nem mertem a szemébe nézni.

Nem akartam látni a kifejezést, ami az arcán ült – dühöt, árulást, talán még reményt is. A remény ölt volna meg a leginkább. Szóval hátat fordítottam, kisétáltam, és becsuktam magam mögött az ajtót anélkül, hogy hátranéztem volna.

Még mindig éreztem őt a véremben.

Az illata a bőrömön volt, a hangja úgy visszhangzott a fejemben, mintha oda tartozna. De nem álltam meg. Ne