Kaelen szemszöge

Karba font kézzel álltam.

Egy szót sem szóltam. Csak álltam ott, összeszorított állkapoccsal, és figyeltem.

A csend a szobában szándékos volt – senki sem mert megszólalni, amíg nem bólintottam. Abban a térben minden férfi látta már, ha dühös voltam. Ez nem az volt. Ez rosszabb volt. Kontrollált. Veszélyes.

Dante törte meg először a csendet. „Átfésültünk minden kibaszott sarkot Wes