Siena szemszöge

A raktár most már csendes volt, túlságosan is csendes. A robbanások és fegyverropogás távoli zaja elült, csak a saját légzésem visszhangja és a sebesült kezemből csepegő vér egyenletes hangja maradt. Mendoza teste mozdulatlanul hevert a sarokban.

Úgy tűnt, mintha órák óta egyedül lennék, amikor lépteket hallottam közeledni. Nem Rafe magabiztos lépteit, hanem valami mást. Lassabbat.