Cora mindhármukat mélyebbre vezette. Fejben felmérte a távolságot, a legközelebbi jégfa kicsit több mint háromszáz lábnyira volt.

Ez elég jó.

Megállt egy vastag barna fagyökér mellett, leguggolt, és a földhöz nyomta a kezét. A talaj puha és nedves volt. Az ujjai könnyedén belesüllyedtek: nem voltak alatta sziklák.

– Maya – mondta.

– Hm? – válaszolta Maya.

– Egy fának nincs szeme, nincs füle, nincs