Cora Cleo mellett állt, zsebre dugott kézzel, ujjai idegesen piszkálták a bélést, miközben küzdött, hogy visszafogja magát.

Egy, kettő, három... számolt Cora némán a fejében. Amikor tízig ért, a fonatos nő ajkai újra megmozdultak, és ezúttal egy halvány sóhaj szökött ki a torkán.

A tekintete Rosa és Cora között cikázott, végül a Cora válla felett lebegő Életlángon állapodott meg.

"Ember?" – suttog