Csak egy ködfalnyira tőlük, Winter visszafojtotta a lélegzetét.

Figyelte, ahogy a két hatalmas Lidérc távozik, és csak amikor lépteik zaja teljesen elhalt, egyenesedett ki lassan. Áttetsző ujjai a mellkasát súrolták: üres, üreges, minden érzés nélküli.

Winter azon tűnődött: »Vajon ők üvöltöttek napközben? Ki akartak jutni?«

Felfelé lebegett, tekintete arra a pontra tévedt, ahol a két Lidérc állt.