POV: Marcello

Cosimo lágyan elmosolyodott. – Várjunk, amíg leülünk, és lesz előttünk egy kis étel, angyalom.

Camilla elfordította a tekintetét, hangjából hiányzott a megszokott, dacos magabiztosság. – Igen, persze.

Egyenesen vele szemben ültem le a márványszigetnél, hagytam, hogy elnyúljon a csend, amíg Valerio és Vincenzo a tűzhely mögött mozgolódtak. Az elmém még mindig stabilan a fenti börtönsz