POV: Camilla.

– Talán azért, mert egyáltalán nem gondolkodtál – csattantam fel hidegen. Éles hangom átvágott a sűrű feszültségen, és azonnal elnémította az egész szobát.

Valerio a márványsziget közelében állt, sarokba szorítva és védekezően, miután beismerte tévedését a fivéreinek. – Sajnálom, Camilla.

Összefontam a karomat a mellkasomon, küzdve a kényszer ellen, hogy hagyjam kicsordulni zöld szem