Marcello

Camilla Cosimo mellkasára borulva sírt, én meg szarul éreztem magam, amiért Vincenzo és Valerio ennyire bántották. Csak közelebb léptem hozzá, és megpróbáltam épphogy csak hozzáérni a hátához, miközben megcsókoltam a fejét. „Ssss, édesem, vigyázunk rád.” Miközben Cosimóval vigasztaltuk, csak arra tudtam gondolni, mennyire dühös vagyok a fivérekre, de magamra is, hiszen az én ötletem volt,